|
9. fejezet
Egy csaj 2011.05.23. 14:49
Ino úgy ült a helyén irodalomórán, mint aki vár valamire. Annyira feszültnek, mégis türelmesnek és nyugodtnak tűnt, hogy már-már azt a hatást keltette, valamit forral. Tenten ült le mellé nagy hévvel, látszólag sietett.
- Basszus, Hinata vagy egy hete nem jár be a suliba, nem veszi fel a mobilját, és Nejit se látom napok óta! – magyarázta szédületesen gyorsan. Ino értetlenül pislogott rá.
- Várj már! Úgy érted Hina eltűnt? – vonta fel szemöldökét.
- Azt mondtam, nem? – gúnyolódott rosszkedvűen.
- Hát kb. … De figyu már! Lehet, csak beteg, vagy mit tudom én… Ne izgulj már! – próbálta nyugtatni, több-kevesebb sikerrel. Be kellett vallania, Tennek igaza volt. Hinatáról egy hete se hír, se semmi.
Sakura egyhangúan lépett a terembe. Kezeit zsebre dugta, és unottam vágta le magát barátnői mögött lévő padjába.
- Csá! Hina hol van? – pillantott barátnője helyére.
- Játssza a toronyba zárt királylányt! Szerinted? – kérdezte mogorván Tenten.
- Jól van, bocs, hogy megkérdeztem! – emelte védekezésképpen maga elé kezeit, és ártatlan szemeket meresztett barátnőjére.
- Á, semmi! – legyintett kissé vidámabban Ten. – Oké Nymphadora, elárulod, hol voltál tegnap pontban 15:21 –kor? – kérdezte gyanakvó tekintettel.
- Öööhm… Asszem sétáltam! – gondolkodott el Saku, miközben megforgatta szemeit. – Mér is fontos?
- Csak, hogy legyen mit kérdezned! – válaszolta ismét fapofával, hidegen csengő hangon.
- Jól vagy Ten? – nézett rá aggódó szemekkel Sakura.
- Hogy ne lenne jól! Remekül van, ugye Tenten? – fordult gyilkoló tekintettel Ino a lányhoz.
- Hehhehe, persze, olyan csúcs szuperül vagyok, hogy… mindjárt… mindjárt szteppelni kezdek! – vigyorgott idétlenül.
- Na neeem, nem most jöttem le a falvédőről! Ki vele, mi folyik itt? Hol van Hinata? Miért vagy ilyen komor Tenten? És… egyáltalán, miért vagytok ilyen idétlenül hülyék? – nézett barátnőire felváltva. – Jajj…ne… - nyögte nehezen. – Kurva életbe! Ti kémkedtetek utánam? – kérdezte dühödten.
- Kussolj már csajszi, így az egész világ megtudja, hogy egyszerre kavarsz a vörössel meg a kis Uchihával! – vont vállat higgadtan Tenten.
- Idefigyelj, panda-csaj! Én egyszer úgy felképellek, hogy esküszöm, Afrikáig elszállsz! – fenyegetőzött Sakura. Látszott rajta, véresen komolyan veszi a helyzetet. – Nem kavarok az Uchihával, ezt azonnal felejtsd el! Csak… Csak Ino miatt teszem, ezt ti is tudjátok! Semmi komolyról nincs szó! Hisz én meg Gaara… Tudjátok! Ugyan, a parkos eset egy… hm… egy érdekes kis összetűzés volt! Semmivel nem több! Rendben? Mi csak… tartjuk a kapcsolatot! – magyarázta indulatosan, de fokozatosan egyre inkább megnyugodott. Arcára kíváncsiság ült ki. Elhiszik neki a mesét?
- Te tudod… - sóhajtott Ino megértően, és előre fordult. Tenten ugyanígy tett. Sakura egy percig csak nézte a hátukat, majd dühösen, keresztbefont karokkal hátradőlt székén, és meredt maga elé. Kurenai irodalom versei kicsit sem foglalkoztatták.
- Miss. Haruno! Elmondaná érzéseit versben, kérem? Ugyanis úgy látom, az ÉN verseim önt cseppet sem foglalkoztatják, ahogy a többieket sem… - nézett végig szúrósan az osztályon Kurenai. – Remélem ön majd felkelti az érdeklődésüket! – sóhajtott nagyot, és leült a székére. Várakozón pillantott Sakurára.
- Hogy mit érzek? Mármint versben? Sajnálom, Kurenai-sensei, de én nem tudok verset még írni sem, nemhogy úgy beszélni! – hárította el kissé meglepődötten a feladatot a lány, azonban a tanárnő villámló tekintettétől kissé megretten. – Hát rendben. Megpróbálhatom… - suttogta bizonytalanul.
– Kő esik le a szívemről, mikor rá nézek.
Majd még egy. Testem forr, s érzem,
Futnom kellene, de lábam nem mozdul.
Nyakam körül hurok szorul.
Minden szó egy földrengés…
Vagy… inkább egy baráti ölelés.
Olyan, mint a tündérmese,
Egyszer volt, és egyszer lesz.
Ha valóság lenne,
Már rég meg lenne mindennek a helye.
Elgondolkodom, vajon érek én ennyit?
Valószínűleg nem, ez csupán téves hit.
Talán fel kellene adnom,
Az életemet már rég nem én irányítom.
A tanárnő elismerően nézett tanítványára. Mintha pontosan tudta volna, a lány könnyen fogja megoldani feladatát. Az osztály síri csendben nézett az álló Sakurára, aki feszengve pillantgatott le rájuk. Verse rövid volt, érzéseit mégis tükrözte. Lassan leült helyére, és Kurenaira pillantott. A nő csak bólintott, mire a lány elmosolyodott.
- Miért nem mondtad, hogy költő vagy? – kérdezte Ino tágra nyílt szemekkel. Válláról leesni készült a táskája, de nem foglalkozott vele. Minden figyelmét lekötötte barátnője szokatlan csendessége. Az utcában egyedül csak ők sétáltak, így volt alkalmuk a beszélgetésre ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatban, de Sakura nem akart a lehetőséggel élni.
- Egyszerű a válasz, fél hogy majd kicikizzük érte! Bár ennél ezerszer rosszabb dolgok is történhetnek az életben! Mondjuk… megfulladhatsz, betörheted a fejedet, leeshetsz egy szikla tetejéről, vagy…
- Kurvára vicces vagy! – vetett oda neki mogorván Saku. – Legalább legyen valami normális elméleted! Lehet, sportolnod kellene, hogy lekösd magadat! Akkor se Nejire gondolnál… – vetette fel elképzeléseit. Nagyon unta már, hogy barátnője egy csapásra megváltozott, így meg kellett próbálnia elterelni a gondolatait.
- Ez nem is rossz ötlet! – vágta rá Ino lelkesen.
- Szerintem meg a sport hülyeség! Majd ha ti is elkezditek, akkor én is! – mosolygott gúnyosan Ten.
- Majd ha nem leszel ilyen mélabús! – vágott vissza ugyanúgy Sakura. – Oké, figyeljetek. – terelte a témát. – Azt mondtátok, tudni akarjátok, mi a helyzet. Nos… Szeretem Gaarát, ezen most semmi sem fog változtatni! – mondta közömbösen, és leült a mellettük lévő padra.
- És később? – vonta fel szemöldökét Ino.
- Azt nem tudom. Sasuke… valamit nagyon akar! És nem annak a fajtának tűnik, aki könnyen feladja! – sóhajtott bosszúsan.
- Értjük mi, szerencsétlen az életed! Bocs, hogy belekevertelek a magánéletembe. Ha én nem mondom, hogy te és Sasuke… Akkor most nem lenne ekkora balhé! – csóválta meg a fejét bocsánatkérően Ino, és ő is leült.
- Nem a te hibád. Sasuke így is, úgy is rám mászott volna. Egy kérdésem van csupán! Miért mindig ÉN? – nyöszörgött siránkozva. Ebben a pillanatban Tenten modilja megcsörrent. A lány gyorsan kihúzta a zsebéből a készüléket, és kíváncsian bámulta a kijelzőt…
Bejövő hívás:
HINATA
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
