|
12. fejezet
Egy csaj 2011.05.23. 14:52
Szép reggelre ébredtek ifjú hőseink… Már aki. Gaara karikás szemekkel vánszorgott le a lépcsőn. Látszott rajta, hogy egész éjjel nem aludt. Sakura sem volt épp friss. Meggyötörve foglalt helyet a reggeliző asztalnál.
- Hogy aludtál? – kérdezte egy ásítás kíséretében a fiútól, és elfeküdt az asztalon.
- Szerinted? – nézett rá fájdalmasan Gaara. – Naruto egész éjjel horkolt, hiába tömtem be a száját vagy 8 párnával. – sóhajtott. – És veled mi történt?
- Tenten lelökött az ágyról, így a földön kellett aludnom. – nyöszörgött inkább az asztalnak Sakura. – Komolyan, össze kéne őket zárni. Garantáltan szétvernék egymást, majd a végén úgy terülnének el, mint döglött légy a szélvédőn! Akkor legalább csönd és nyugi lenne… - tervezgetett.
- Gondolod? – vigyorodott el fáradtan Gaara, és leült Sakura mellé. Ekkor jelent meg a két nevezetes személy, mosolyogva, és cseppet sem fáradtan.
- Milyen volt az este? Jól aludtatok? – kérdezte Tenten vidáman.
- Szuper! – vigyorgott Naruto.
- Felhőtlen! – morogta Sakura.
- Hangrobbanásszerű! – válaszolta komoran Gaara. Ten és Naru kérdőn néztek rájuk.
- Most meg mi van? – kérdezték egyszerre.
- Á, azon kívül, hogy lerúgtál az ágyról, és egész este majd megfagytam, igazán semmi, Tenten! – forgatta meg a szemeit Sakura. – Naruto pedig lavinát is indíthatott volna a horkolásával. Ajánlom, hogy nászútra ne a Himalája környékére menj! – vigyorgott Narutora.
Sasukénak is gondtalan éjszakája volt. Vagyis az lett volna, ha nem álmodik számára felettébb jó, azonban vágyainak annál kellemetlenebb álmot. Mázlija volt, hogy reggelre már nyoma sem volt semminek.
Ino és Itachi mondhatni pazarul elszórakoztak, így egyedül csak Sakura és Gaara maradt fáradt.
*
- Na és hogyan tovább? Itt vagyunk Tokióban, de ez nem segít Hinatán! – sóhajtott bosszúsan Tenten, és elnyúlt a kanapén.
- Talán hívd fel! – ajánlotta Naruto.
- Már miért én? – háborodott fel Ten.
- Hogy ne a mi pénzünk fogyjon! – vigyorogtak egyszerre, mire Tenten morcosan, de elővette a telefonját, és tárcsázta Hinata számát, majd megnyomta a kihangosítót. Mindenki feszülten figyelt.
- A grand canyon, Arizona, hűvös eső várható, de süt a nap! – jelentette Naruto.
- Uzumaki, fogd be! – rivallt rá Gaara.
- Csak oldom a feszültséget! – magyarázta a szőke.
- Ezzel csak fokozod! – szólt rá Sasuke is, amiért nem csak Narutotól, de Gaarától is kapott egy szúrós pillantást. Kezdődő vitájukat azonban megszakította valami. A telefonban egy halk, erőtlen hang szólt bele. Semmi mást nem mondott, csak három hely nevét…
- Kutarashi kilátó, Hundrei torony, Mioruko hegy.
Naruto már épp kapott volna a készülék után, hogy beszélhessen szerelmével, de már csak egy éles sípolást halott, mely jelezte, a másik fél már nincs vonalban. Csalódottan ült vissza helyére, ahonnan pár perce emelkedett fel. Kezeit ökölbe szorította.
- Hinata… - suttogta megtörten.
- Naruto, ne add fel! – tette a vállára a kezét Tenten bíztatóan. A fiú rá nézett kék szemeivel.
- Mit tehettek vele? Hová vihették? Mit várnak tőlünk? Mi nem vagyunk nyomozók, nem vagyunk … nem vagyunk hősök! – pillantott a lány barna szemeibe.
- Én is aggódom Nejiért! – hajtotta le fejét Tenten.
- Ne aggódjatok, mindkettejüket kiszabadítjuk! Csak tudnám, hogyan… - sóhajtott Sakura. – Van egy várostérképetek? – érdeklődött.
- Van! – pattant fel Itachi, és elrohant a szobájukba. Kis idő múlva vissza is tért, egy hatalmas, több méteres térképpel.
- Haver, nem világtérképet, hanem várostérképet kértünk! – nézett rá csodálkozva Gaara.
- Azért hoztam ezt! Hidd el, a világtérkép sokkal nagyobb! – vigyorgott Itachi. Sakura érdekesen nézett rá.
- Honnan van ez? – kérdezte.
- Otthonról! – válaszolta könnyedén a fiú.
- És elfért a táskádba? – pillantott a nagy térképre meghökkenve.
- Persze! – mosolygott, és hogy bebizonyítsa, összehajtotta a térképet 10 centissé.
- Öcsém… - bámulta Naruto. Ekkor egy nagy ajtócsapódásra figyeltek fel. Mindenki megfordult. Az ajtóban egy barna hajó, sötét napszemüveges srác állt hawaii ingben, rövidnadrágban és szalmakalapban. Kezeiben bőröndök voltak.
- Kankuro? – pillantott rá furcsán Gaara.
- Helllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll – kezdte megállíthatatlanul a fiú.
- Kankuro! – kiáltott rá Gaara.
- Mit izélsz öcsi, mindjárt vége! Na szóval lllllllllllllllllllllllllo everybody! – köszönt, és levette a napszemüvegét. Mindenki hülyén nézett rá.
- Ő a tökkelütött bátyád? – fordult Gaarához Sakura. A vörös bólintott.
- Mit keresel itt? – szegezte testvérének a kérdést.
- Gondoltam segítek! Errefelé jártam, a Hawaii szigeteken, és jöttem, hogy útbaigazítsalak titeket! – vigyorgott a társaságra.
- Ne már, a Hawaii szigetek itt vannak a közelbe? – pattant fel lelkesen Itachi.
- Ha neked Tokió Amerikában van, akkor igen, teljesen biztos! – nézett Ino sóhajtva szerelmére. Itachi lelombozódva ült vissza.
- Kankuro, kopj le! – szólt bátyjára idegesen Gaara.
- Most miért? Szerintem tök jól kijönnénk! Á, szia Sakura! – kezdett vad integetésbe, ahogy észrevette a lányt.
- Szia Kanky! – intett vissza meglepetten a lány. – Tudjátok, szerintem maradhatna! – pillantott barátaira mosolyogva Sakura. - Talán még a hasznunkra is lehet! – vigyorodott el sejtelmesen.
*
- Kankuro, kérlek, hozz egy kis popcornt! – kiáltotta Tenten.
- Kankuro, egy tollat! – kiáltotta Itachi.
- Kanky, mosogass el! – parancsolta Sakura.
- Tökkelütött, egy kis vizet, ha lehetne! – szólt Gaara.
- Megyek! – kiáltott vissza nekik Kankuro.
- Na látjátok, én mondtam, hogy a hasznunkra lehet! – vigyorgott Sakura a barátaira. Ők helyeslően bólintottak. A nagy térképet ülték körül, és tanulmányozták.
- Itt a Kutarashi kilátó! – mutatott egy nagy fekete pontra Tenten. – Jah, bocs… Ez csak egy mazsola! – pöckölte el a kis izét nevetve.
- Tenten, vedd komolyan! – szólt rá mosolyogva Sakura.
- Én komolyan veszem! – háborodott fel tettetetten a lány. – Hm… nézzétek csak! Itt a Mioruko hegy! És most komolyan… - mutatott a hegyre. – Tökre olyan, mint egy virág! – vette közelebbről is szemügyre.
- Fenét, inkább… - Naruto ahogy rájött, mit is akart mondani, nagyot nyelt. – Halálfej! – állapította meg. Összenéztek Tentennel.
- Én oda be nem teszem a lábam! – kiáltották egyszerre.
- De bizony! – vigyorgott ördögien mindenki, bólogatva, sötét tekintettel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
