13. fejezet

Ha Tenten és Naruto nem mondták volna meg előre, hogy ők bizony be nem teszik a lábukat az ő sajátosan elkeresztelt Halál Hegyükre, más néven a Mioruko hegyre, akkor valószínűleg három és fél órával hamarabb küzdötték volna fel magukat a tetejére. Ino már negyed óra múlva feladta az ő hajkurászásukat, így ő várhatott rájuk fönt a barlang bejáratánál, egy kövön ülve, míg Itachival való esküvőjét tervezte, amit pontosan nyolc év, és egy nyár eltelte után akart megtartani, vagyis ősszel. Azért ezt az évszakot választotta, mert imádta a falevelek sajátos színeit.
Itachi lihegve ért fel a hegyre. Térdre rogyva kapkodott levegő után. Sokkos állapotba került.
- Drágám, végre! Mit szólnál, ha az esküvőn a fehér és a kék lenne a két alapszín? – kérdezte egy tollal a kezében Ino, oda se pillantva Itachira, aki megkövülten meredt rá, majd hátast dobott. Ino lerakta a tollat. – Hol voltatok eddig? Bár nem mondanám, hogy unatkoztam… - Pillantott a felérkező, fáradt csapatra.
- Naruto és Tenten… - nyögte Sakura, és odasétált barátnőjéhez. Egy mozdulattal lelökte őt a kőről, ahol ült, majd helyet foglalt a már megüresedett pihenőalkalmatosságon.
- Naa! – méltatlankodott Ino a földön ülve.
- Bocs, de kipurcanok! – válaszolta lihegve Sakura. Naruto követve Itachi példáját, hátast dobott. Sasuke leült Sakura mellé, amit Gaara nem nézett jó szemmel, így lerúgta onnan a fiút, és ő ült a helyére. Naruto és Tenten szemügyre vették a barlang bejáratát.
- Szerintetek itt van Hinata? – kérdezte reménykedve Naru.
- Lehetséges – vont vállat Ino.
- Akkor gyerünk! – indult befelé Naruto, de Tenten megragadta a pólóját.
- Várj már te hős szerelmes! – sóhajtott. – Srácok, készen álltok már? – Kérdezte, a többiekre pillantva. Ők felálltak, és bólintottak. – Na most mehetsz! – Engedte el a fiút Ten, aki erre hasra vágódott, mivel a lábai persze nem álltak le, és ő még mindig abban a hitben élt, hogy megy előre. – Ez fájhatott! – Vigyorodott el Tenten, és kikerülve Narutot, bement a barlangba. – Hűha, vak sötétség van! Valakinél fáklya? – kiáltott ki.
- Nálam van öngyújtó! – húzott elő a zsebéből Sasuke és Sakura egy öngyújtót.
- Ti cigiztek? – kérdezte Ino fintorogva.
- Néhanapján… - vont vállat Sakura.
- Néhanapján! – bólintott Sasuke.
- Örülök! Na ide velük! – kapta ki a kezükből az öngyújtókat Ino, majd hozott pár vastagabb botot, és meggyújtotta őket. – Megteszi! – Mosolygott, és mindenkinek adott egyet. Beléptek ők is a barlangba, követve Tentent és Narutot.
- Ha mégsem találjuk meg a két Hyuugát, összehozhatjuk Narutoékat! – súgta oda Itachi Inonak.
- Tegyél le róla! Összesen három dologban tudnak egyetérteni: ha valami félnivalóról van szó, ha a szerelmeikről van szó, vagy ha a barátaikról van szó! – számolta az ujjain.
- Az nem elég? – vonta fel egyik szépen ível szemöldökét egy sármos félmosoly kíséretében.
- Nem! – vágta rá Ino. Itachi lelombozódva ment tovább.
- Gaara, ha még egyszer a seggemhez érsz, pofon váglak! – hallották Sakura fenyegető hangját.
- Az nem én vagyok, kábé fél méterre vagyok tőled! – érvelt Gaara, és felemelte a fáklyát, hogy Sakura lássa, igazat mond.
- Akkor ki fogdos? – fordult meg a fáklyát az illető felé tartva. - UCHIHA SASUKE, TE PERVERZ, EGOISTA BAROM, AZONNAL HÚZZ A KÖZELEBŐL! – Ordította magából kikelve, amit Gaara vigyorogva nézett.
- De hát hogy ne érjek hozzád, ha olyan lassan mész, mint egy csiga! – Ordított vissza a fiú.
- Velem te ne vitatkozz, mert akkorát kapsz, hogy két hét múlva is szívószállal eheted valamelyik nő csöcséről a kaját, világos?? – Fenyegetőzött rémisztően Sakura.
- És az a nő te leszel, ugye? – kérdezte kaján vigyorral Sasuke, mire Gaara egy jobb egyenessel a földre küldte őt.
- Kötve hiszem! – válaszolt Sakura helyett a vörös.
- Kösz édes! – simult kedveséhez látványosan a lány, és szenvedélyesen megcsókolta, ami Sasukénak eléggé fájt, de nem mutatta.
- Máshol nyaljátok egymást, jó? – kérte fintorogva.
- Féltékeny mamlasz! – nyújtotta ki rá a nyelvét Sakura, és kezét Gaara kezébe csúsztatta. Így mentek tovább…
- Áááá! Valaki rálépett a lábamra! Jéé, itt egy ajtó… PUFF – Kankuro sikeresen nekiment a falnak…
- Szerencsétlen! – forgatta meg a szemeit Gaara, és levakarta bátyját a falról. Az út hátra lévő része eseménytelenül telt, leszámítva azt, hogy Tenten hasra esett, mire benne elesett Naruto, benne pedig Sasuke, majd a fiúban Sakura, benne Gaara, utána Ino és Itachi. Egyedül Kankuro maradt állva, és még véletlenül sem akart volna segítséget nyújtani. Mihelyst mindenki felállt, mentek tovább. Pár óra múlva kiértek egy nagy helységbe. A falakat arany borította, a jobb sarokban pedig egy nagy kövön egy boríték hevert. Régimódi papírból volt, hátoldalán pecséttel. Tenten óvatosan nyúlt érte, hogy felbontsa, félúton azonban megállt a keze egy hangra.
- Várjatok! – kiáltotta feltartott kezekkel Naruto. – Most komolyan egy szar borítékért jöttünk ide?? – Hitetlenkedett dühösen, és a fáklyát a földhöz vágta.
- Csillapodj haver! – lépett mellé Sasuke, és felvette a botot, majd újra meggyújtotta. – Minden lépéssel egyre közelebb kerülünk szíved nagy szerelméhez. Bírd ki még egy kicsit, és fuss pár kört, légy szíves, csak hogy addig is legyen pár tartalék kilométer, ha esetleg már elég közel járunk a hölgyhöz, de nincs több szufla! – Vigyorgott, majd hátba veregette barátját, és odalépett Tentenhez. Kivette a kezéből a borítékot, hogy felnyissa. Egy újabb, régi papírt, vagy inkább pergament talált. Olvasni kezdte.

- Ez meg mit akar jelenteni? – kérdezte értetlenül Ino.
- Biztos azt, ha igaz szíved van, és kitartasz, eléred, amit szeretnél. De ha feladod, akkor csak rossz vár rád! – tippelt csak úgy kapásból Sakura. Mindenki furcsán nézett rá. – Most mi van? Szerintem ezt jelenti! – Vont vállat nyugodtan.
- Kösz! És ez hogy segít Hinatán? – sóhajtott bosszúsan Naruto.
- Hát valahogy biztosan! – mosolygott a fiúra bátorítóan Saku. Naruto tekintete elidőzött a lányon. Sokszor gondolt már arra, hogy Sakura az egyik legbátorítóbb, legkedvesebb lány haverja, akit valaha ismert, és most végre be is bizonyosodott neki, miért elmélkedik folyton ezen.
- Sakura, te óvónéni akarsz lenni! – csettintett diadalittasan vigyorogva. Sakura megrökönyödve nézett rá, mint aki még sose látott fehér embert.
- Dehogy akarok, normális vagy te? – kérdezte csodálkozva. A fiú a fejét kezdte vakargatni. Látszott rajta, gondolkodik a kérdésen. Vajon ő tényleg normális? – Firtatta magában.
- Sakura! Naruto minden, csak nem normális! – csóválta meg a fejét Sasuke. A lány villámló tekintettel nézett rá.
- Hozzám ne szólj te perverz bunkó! – emelte fel a mutatóujját fenyegetően.
- Késő bánat! – vigyorodott el a fiatalabb Uchiha, és Tentenhez fordult. – Felhívnád Hinatát? – Kérte. A lány bólintott, és a telefonjáért nyúlt.
- A jó édes nénikéjét, hogy szedné le a csillagokat arról a puccos teliholdas égről! – cifrázta ki dühét Ten. Látva barátai értetlen arcát, hozzátette. – Nincs térerő! – vigyorgott. – Ki kell mennünk! – Mutatott az alagútra, ahonnan jöttek. Mindenki nyögött egy fájdalmasat. Újabb kínszenvedéses fél vaksötétség, tele hülyeségekkel…