Tündérre hasonlítasz 2.
-
Varázslat és fájdalom

Igen, igen. Ez lesz a címe a mádosik szériának. Bár nem vagyok benne biztos, hogy érdekel titeket, ugyanis az első széria befejező fejezetéhez nem igazán jöttek a kritikák... De mivel nekem volt kedvem, meg időm egy kicsi, ezért csináltam Trailer-t, bannert, és már dolgozom az első fejezeten.

Trailer (youtube) - KATT

Banner - KATT

Leírás :

Sakura négy évet töltött Amerikában, bátyja, Sai jóvoltából. Azonban miután sikerült megváltoznia, és felnőtt nőként visszatért Konohába, meg kellett állapítania, hogy a város már nem a régi. Az emberek elfelejtették, miért érdemes élni. De Sakura felnyitja a szemüket. Barátai felnőttek ugyan, de még mindig azok, akik voltak. Továbbra is sok ellenség, sok barátság, és sok kaland veszi kezdetét. De más is...

Bánat,
Könnyek,
Keserűség...

Részlet :

"- Úgy hiányoztál – hallotta a számára megnyugtató, kedves hangot. 
- Te is nekem – engedte el a fiút Sakura. Mélyen a fekete szempárba nézett. – A szemed ugyanolyan gyönyörű, mint régen! – suttogta.
- Te pedig ugyanolyan gyönyörű vagy, mint régen! – suttogta vissza a fiú, és mohón kapott a lány ajkai után."

Remélem ugyanolyan lelkesedéssel olvassátok majd azt is, mint ezt! :)

"...szellő fúj, és én messze járok. De tudom, hogy rád mindig számíthatok!"

Valamint megosztanék most veletek egy nagyon aranyos kis ficet, amit Ed írt a Merengő Fanfictionon. Bátorkodtam átírni Naruto szereplőkre, mivel ez igazából Harry Potter-es. Jó olvasást!

– Kopp-kopp.

Sakura megtorpant és Ino felé fordulva kíváncsian figyelt őt.

Néma csend.

– Te jössz – nógatta Ino.

Sakura kissé oldalra billentette a fejét.
– Mivel jövök én? – kérdezte könnyedén.

Ino rábámult.
– Na ne már – kezdte hitetlenkedve – ne mondd, hogy sohasem hallottál még ’kopp-kopp’ viccet!

Sakura megrázta a fejét.
– Még nem volt szerencsém – mondta álmatagon. – Most fejen kéne hogy koppintsalak valamivel, vagy ilyesmi?

Ino nevetett.
– Nem, semmi ilyesmi. Ez egy oda-vissza párbeszéd, és… nos, majd meglátod. Csak tégy úgy, mintha kopogtatnék az ajtódon.

Sakura megvonta a vállát és bólintott.
– Rendben, ahogy szeretnéd.

Ino felegyenesedve kihúzta magát.
– Kopp-kopp.

– Nahát, szia, Ino – mondta Sakura, és egy álmatag mosoly terült szét az arcán. – Nagyon kedves tőled, hogy beugrottál. Hogy vagy?

Ino meredten bámult rá.

– Most nem neked kéne válaszolnod? – kérdezte Sakura.

– Nem… úgy értem igen, csak – dadogta Ino –, nem tudod, hogy én vagyok az.

– Már hogy ne tudnám – ellenkezett Sakura derűsen. – Épp itt állsz…

– Na jó, nézd – fogott bele Ino –, tégy úgy, mintha nem tudnád, hogy én vagyok az, rendben? Te vagy az, aki olyan nagy ésszel rendelkezik, csak tégy úgy, mintha lenne itt egy ajtó… – fejtegette tovább gondosan Ino – egy zárt ajtó, és nem tudod, hogy ki van a másik oldalon.

Sakura üres tekintettel nézett rá egy pár pillanatig.
– Ez elég könnyű lesz így – felelte könnyeden.

– Rendben, előröl kezdjük – mondta Ino, miközben nagyon furcsán érezte magát, amiért egy ilyen hétköznapi viccet kell elmagyaráznia Sakurának. – Kopp-kopp.

Sakura olyan mozdulatot tett, mintha elfordítana egy gombot, majd szélesre tárna egy képzeletbeli ajtót. – Ó, hello Ino!

– Nem! – kiáltott fel Ino, és igyekezett nem kuncogni. – Nem, nem így… rendben, akkor még néhány dolgot hozzáképzelünk, rendben? Nem nyithatsz ajtót csak úgy…

– De nagyon goromba dolog lenne csukva hagyni – érvelt Sakura. – Szerintem sokkal szívélyesebbnek kellene lennem.

– …igen, nos, akkor csak, őő, tégy úgy, mintha hallottad volna, hogy egy csomó elítélt szökött meg valami közeli börtönből, ezért meg kell tudnod, hogy ki az, mielőtt ajtót nyitsz. Rendben?

Sakura elfintorodott.
– Ez egy nagyon furcsa vicc – jegyezte meg.

– A kedvemért – kérte Ino. – Rendben. Kész vagy?

Sakura bólintott.

– Kopp-kopp.

Sakura közelebb lépett, és mindkét tenyerét a képzeletbeli ajtónak támasztotta, oldalra fordította a fejét és fél szemmel kukucskált Inora.

Ino hangosan sóhajtott egyet.
– Rendben – kérdezte elkeseredetten –, most mit művelsz?

– A kémlelőnyíláson keresztül figyellek – felelte Sakura –, hogy meggyőződjek arról, hogy nem egy, a teraszomon sündörgő elítélt vagy.

Ino mindkét kezével beledúrt hosszú szőke hajába.
– Nem – szögezte le – nem… nincs kukucskálónyílás, Sakura.

– Nekünk van otthon – közölte, és visszaállt normális testtartásba.

– Nos, igen talán – válaszolta Ino. – De, csak tegyünk úgy, mintha nem otthon volnál, rendben? Mondjuk, valakinél vagy látogatóban.

– Tudod, Ino – kezdte Sakura –, talán be kéne avatnod a háttértörténetbe. Szerintem sokkal jobban menne…

– Nem, nem, nincs háttértörténet – mondta Ino – csak… most biztos sikerülni fog. Egyszerűen tégy úgy, mintha látogatóban lennél valahol, ahol nincs kukucskáló.

Sakura töprengőnek tűnt.
– Na jó, rendben.

Rendben. Vágjunk neki, gondolta Ino.
– Kopp-kopp.

Sakura elegánsan megfordult, Inonak háttal.
– Elnézést kérek, de van valaki az ajtajánál – kiáltotta hangosan.

– Ááhh! – morogta Ino ingerülten. – Nem, nincs ott más. Csak te vagy. Elhagyatott régi ház. Kukucskáló nélkül.

Sakura ismét feléje fordult.

– Megvan?

Sakura bólintott.

Adj erőt…

– Kopp-kopp

Sakura csak állt, majd összekulcsolta a kezeit a háta mögött, és némán, egyetlen szó nélkül bámulta az „ajtót”.

Ino sóhajtott és megadóan intett a kezeivel.
– Mit művelsz?

– Nos, ha épp birtok háborítok, akkor úgy gondolnám, hogy nem akarom elárulni magam – magyarázta. – Elvégre, ha…

– Nem, nem, nem – tiltakozott Ino. – Rendben, nézd. Amikor azt mondom, hogy „Kopp-kopp”, csak válaszold azt, hogy „Ki az?”, rendben? Csak ennyi.

– Ez nagyon ésszerűtlenül hangzik – felelte Sakura – de ha ez boldoggá tesz…

– Igen, azzá – csivitelte Ino –, nagyon boldoggá.

Sakura elmosolyodott.
– Rendben Ino. Csak neked.

Ino vett egy mély levegőt.
– Kopp-kopp.

– Ki az?

Igen!!! 

Ino kinyitotta a száját és Sakurára nézett, ahogy felkészült a válasszal.

Sakura oldalra billentette a fejét.
– Talán ki kéne kiáltanom?

Ino lassan megrázta a fejét.
– Ezt nem hiszem el – mondta kuncogva – elfelejtettem hogyan van tovább!

– Hát nem is csoda – értett egyet Sakura –, olyan sokszor változtattad meg a történetet…

Az eredetit megtaláljátok ITT.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.