Csak �ltem a padban, �s n�ztem ki a fejemb�l. Semmi kedvem nem volt Ankot hallgatni ezen a napon. Most, hogy m�r tudtam, ki is vagyok, �sszeszorult a sz�vem. Gaara… Vajon �l m�g? J�l van? �s Temari? Kankuro? Hi�ba, �n m�r meghaltam, csod�k pedig nincsenek. Soha t�bb� nem lehetek �l� ember. Nem l�thatom Sasuk�t, �s a bar�taimat sem.
- Sakura-san, maga s�r? – hallottam Anko elk�pedt hangj�t. Fel� fordultam komor arccal. Val�ban. �szre sem vettem, de a k�nnyeim megeredtek. Mostans�g ez egyre t�bbsz�r fordult velem el�. Kor�bbi �letemben sose s�rtam ennyit. Mindig pr�b�ltam az er�s l�nyt mutatni. Csak apa elveszt�se tudatos�totta velem teljes m�rt�kben, hogy nincs �rtelme visszafojtanom az �rz�seimet. Ideje, hogy el�t�rjenek, m�g akkor is, ha mindenki l�tja �ket.
Mereven b�multam Anko fagyos szemeibe. Hi�ba, nem v�letlen�l tartotta � a d�monismeret �r�t. Ez a tant�rgy k�v�nta legink�bb a hidegv�rt, �s nyugodts�got, valamint a fegyelmet. N�ha vesz�lyes dolgokkal k�s�rletezt�nk. Tal�n… a F�ldi k�mia �r�hoz hasonl�tottam volna egyr�szt, m�sr�szt a t�rt�nelemhez, tal�n kiss� a fizik�hoz. Itt is voltak vegyszerek, t�rt�nelmi fontoss�g� esem�nyek, valamint sz�mol�sok a s�lyt, �s s�r�s�get illet�en. Milyen egy d�mon pikkelye? Mert ezek a l�nyek igazi alakjukban pikkelyesek, ny�lk�sak, vagy sz�r�sek voltak. �s undor�t�ak! Borzalom…
- Valami b�ntja? – h�zott vissza a jelenbe Anko hangja. Megr�ztam a fejemet. Jobb, ha nem tud semmir�l sem. Ez kiz�r�lag az �n dolgom, az �n felel�s�gem, r�m tartozik. Senki m�sra. Anko meg�rt�en b�lintott, �s els�t�lt az asztalomt�l. �reztem magamon Okasu �get� tekintet�t. Mindig �gy n�zett, ha tudatni akarta velem, tudja, mir�l van sz�. H�tra fordultam, hogy a szemeibe n�zhessek, ugyanis m�g�ttem �lt. S�t�tk�k szemei l�gyan csillogtak. Hirtelen azaz �rz�sem t�mad, hogy � �jra az a r�gi fi�, aki - az egoizmus�t letekintve, �s a m�rhetetlen �nbizalm�t – mindig seg�tett, akire sz�m�thattam, akit a bar�taim k�z� soroltam.
- Besz�lni szeretn�k veled, �ra ut�n! – sz�lt kedves, l�gy, m�ly hangj�n. Hidegen b�lintottam, �s el�re fordultam. Tal�n most minden visszar�z�dik a rendes ker�kv�g�sba. Mindenesetre nekem t�l kell l�pnem a m�lton! A jelennek kell �lnem… ami nem fog egyk�nnyen menni!
V�gigsim�tottam a hajamon. A r�zsasz�n, h�tam k�zep�ig �r� hajam a F�ld�n csak a v�llaimat verdeste. Ez is elszomor�tott. Annyira v�gytam vissza a F�ldre, annyira v�gytam �jra Sasuke �lel�s�re… de mindezt nem kaphattam meg. �jabb balszerencse, ami engem ver.
Kics�ngettek. Fel�lltam, �s kirohantam az iskol�b�l. Ma csak ez az egy �r�m volt, de ezt m�g a h�tam k�zep�re sem k�v�ntam volna. Ezen az egy �r�n minden r�gi eml�kemet siker�lt �telemeznem, ezzel m�g nagyobb f�jdalmat okozva magamnak.
- Sakura-chan, k�rlek! – hallottam Okasu hangj�t. Kelletlen�l megfordultam. M�r ott �llt el�ttem, t�lem p�r centire. Alig volt n�lam magasabb, m�gis fel kellett r� n�znem, hogy l�ssam s�t�tk�k szemeit. � visszan�zett r�m. – Nem gondolod, hogy t�l kellene tenned magad? – k�rdezte halkan.
- Megpr�b�ltam! De nem megy… - suttogtam, �s lehajtottam a fejemet. – Hidd el, olyan sz�vesen elfelejten�k �jra, mindent! De hi�ba! Ezt m�r nem tudom visszacsin�lni, �lnem kell vele… - motyogtam, m�gis biztos voltam benne, minden egyes szavamat �rti. Az �llamn�l fogva felemelte a fejemet.
- Mutatnom kell valamit, gyere! – suttogta, t�lem alig p�r millim�terre. Megborzongtam. Tudtam, mire k�sz�l, de nem ellenkeztem. Puha ajkai �rintett�k az eny�meket, ez azonban csak a pillanat var�zs�ig tartott. Elm�mben megjelent egy k�p… Sasuke k�pe. Hi�ba pr�b�ltam elhessegetni, m�sra gondolni, nem tudtam. Az alatt az egy m�sodperc alatt, am�g Okasu cs�kolt, csak �t l�ttam. Mikor abbahagyta, a k�p is elt�nt, �s a fekete szemek helyett ism�t a s�t�tk�k szemp�r csillogott r�m. �reztem, ahogy megragadja a kezemet �s h�z maga ut�n. Teljesen k�ba lettem. K�d�s tekintettel futottam ut�na. Most �reztem csak igaz�n Sasuke hi�ny�t. Az utols�, �s egyben els� cs�kunk jutott az eszembe. �s az utols� mondat, amit hozz�int�ztem…

„Szeretlek!”

Okasu megtorpant. Egy nagy, feh�r teremben voltunk, el�tt�nk pedig egy hatalmas eml�kk�pekb�l �ll� �rv�ny kavargott. Minden, ami �pp t�rt�nt a F�ld�n, ott volt el�tt�nk. L�ttam, ahogy Sasuke a nappaliban �l a kanap�n, �s gondolkozik. �rtetlen�l n�ztem Okasura, de � nem n�zett r�m.
- Besz�lhetsz vele, ha akarsz… Csak bele kell l�pned az �rv�nybe! – mondta, m�g mindig lefel� n�zve az �rv�nyre. – De tudnod kell, hogy � m�r nem eml�kszik r�d! – tette hozz� halkabban. Fel� fordultam teljes testemmel.
- Okasu, n�zz r�m, k�rlek! – k�rtem komolyan. Fel�m ford�totta a fej�t. F�jdalmas tekintettel p�szt�zta az arcomat. Mintha nem b�rn� ki, ha elmenn�k. – Szeretsz? – suttogtam kerek szemekkel. Nem v�laszolt, csak szomor�an elmosolyodott. Tudtam, mit �rez, nem kellettek a szavak. M�gsem b�rta ki, hogy ne magyar�zza meg. Szemeivel ism�t az �rv�nyre meredt.
- Mi�ta itt vagy k�z�tt�nk, m�r az�ta tudtam, hogy egy nap m�g sokkal t�bbet fogsz jelenteni nekem, mint egy egyszer� bar�t. De… �n azt akarom, hogy boldog l�gy. �gy nem tartalak vissza! – magyar�zta, �s ism�t r�m n�zett. K�nnyek gy�ltek a szemembe, �s �t�leltem �t. Viszonozta az �lel�st, majd eltolt mag�t�l. �reztem, ahogy sarkam m�r nem a talajon van. Kezdtem h�trafel� d�lni.
- Hogy jutok vissza? – k�rdeztem gyorsan.
- Lehets�ges, hogy sehogy. �r�l�k, hogy a bar�tod lehettem, Haruno Sakura! Ne feledd, �n hiszek benned! – ki�ltotta ut�nam. �n m�g egy utols�, d�bbent pillant�ssal, a szemem sark�ba p�r k�nnycseppel r�mosolyogtam, majd elvesztem az �rv�ny s�t�t eml�kei k�z�tt.


Ahogy kinyitottam a szemeimet, d�bbenten vettem �szre, hogy Sasuke nappalij�nak kell�s k�zep�n �llok. � l�tsz�lag nem vett �szre engem. Zavartan t�rtem hossz� hajamat a f�lem m�g�. Igen, hossz� maradt. �s az angyal ruh�m is rajtam volt.
- Sasuke! – sz�laltam meg halkan, b�tortalanul. Nem n�zett r�m, nem v�laszolt. Szomor�an n�ztem a kezemre. Csettintenem kellene? – gondoltam.
- Mi�rt? – sz�lalt meg v�ratlanul Sasuke. Csod�lkozva n�ztem r�. – Mi�rt �rzem �gy, hogy nem vagyok az, aki voltam? Mi�rt �rzem �gy, hogy valami hi�nyzik? – k�rdezte mag�t�l, �s nagyot s�hajtott. Komoran meredtem r�, majd hat�rozottan b�lintottam, �s csettintettem. Sasuke r�m emelte fekete szemeit. Olyan m�rhetetlen k�v�ncsis�g �s �rtetlens�g csillogott benn�k, hogy �sszeszorult a sz�vem. Okasu el�re megmondta. Nem eml�kszik majd r�m…Csal�dottan s�hajtottam.
- Honnan ismerlek �n t�ged? – k�rdezte Sasuke, egyik szem�ld�k�t felvonva, k�v�ncsian, mint azt v�rtam. Le�ltem mell�, �s kezeimet az �lembe helyeztem, fejemet lehajtottam. � m�g mindig k�v�ncsian n�zett engem.
- R�gi eml�k vagyok! – suttogtam szomor�an.
- R�gi… eml�k? – k�rdezett vissza bizonytalanul. B�lintottam.
- T�nyleg nem eml�kszel r�m, igaz? – k�rdeztem f�jdalmas tekintettel. Egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arcomon.
- Nem. – r�zta meg a fej�t. A f�ldet kezdtem vizsg�lni, majd hirtelen eszembe jutott valami.
- Tal�n ez majd eml�keztet… mindenre… - suttogtam, �s jobb kezemet a tark�j�ra helyeztem, majd magamhoz h�ztam, �s megcs�koltam. � egy ideig d�bbenten, kerek szemekkel n�zett a h�tam m�g�, majd l�gyan visszacs�kolt, �s hanyatt d�nt�tt a kanap�n. Jobb kez�vel megt�maszkodott, bal kez�vel pedig a h�tamat tartva h�zott egyre k�zelebb mag�hoz, hogy m�ly�tse a cs�kot. Hirtelen ajt�csap�d�st hallottunk, mire elt�volodtunk egym�st�l. Sasuke lem�szott r�lam, �s k�rlel� tekintettel n�zett r�m.
- T�nj el! – suttogta. Megr�ztam a fejemet.
- Ha Naruto az, akkor nem tudok. � mindenk�pp megl�t! – v�laszoltam idegesen, s�r�n v�ve a leveg�t, hisz nem csak hogy Naruto miatt agg�dtam, de a cs�k miatt egy ideig nem is vettem leveg�t. – Ugye eml�kszel r�m? – k�rdeztem magabiztosan. Sasuke el�m l�pett, �s mosolyogva v�gigsim�tott az arcomon.
- M�g egyszer nem tudn�lak elfelejteni, Sakura! – suttogta, �s �jra megcs�kolt. Bizonyoss� v�lt sz�momra, hogy nem hazudik. Naruto ekkor l�pett a szob�ba, �s a kez�ben l�v� pap�rokat leejtette d�bbenet�ben.
- Sakura-chan, Sasuke? – k�rdezte zavarodottan. – Hogy ker�lsz ide, Sakura-chan? – vonta fel szem�ld�k�t csod�lkozva. Sasuke ell�pett el�lem, �s mell�m �llt, hogy l�thassam Narutot.
- Okasu �s az eml�k�rv�ny… - suttogtam. – Val�j�ban magam sem tudom, hogy t�rt�nhetett. Az eml�k�rv�ny csak eml�keket mutat meg, teleport�lni… nem tud. – n�ztem bizonytalanul Naruto �gsz�nk�k szemeibe. � �rtetlen�l n�zett r�m vissza.
- Vissza kell menned! – suttogta �sszer�ncolt szem�ld�kkel, sajn�l� tekintettel. �szint�n sajn�lta, hogy ezt kellett mondani. �n megr�ztam a fejemet.
- Nem megyek! Szeretem Sasuk�t, mindenn�l jobban. – mondtam hat�rozottan.
- �s �n is szeretem �t! Nem tudn�m �jra elvesz�teni… - tette hozz� Sasuke, �s �tkarolta a derekamat. Naruto feln�zett a plafonra. Egy nagy harang cseng� hangja t�lt�tte be a h�zat. K�vett�k sz�ke bar�tunk p�ld�j�t.
- Igazat mondtok! – mondta, �s szemeit r�nk emelte. – Ez a tan�cs harangja volt. A k�ldet�sem v�get �rt… Sasuke megtal�lta az igaz szerelmet! – jelentette ki komolyan Naruto, �s elvigyorodott a v�g�n. – Vigy�zzatok magatokra, f�leg te, Sakura-chan! – emelte fel mutat�ujj�t b�ztat�an. – A tan�cs mindj�rt itt lesz! – tette hozz�, majd leengedte kez�t, �s m�g egyszer r�nk mosolygott, majd elt�nt. Bizonytalanul pillantottam Sasuk�ra, aki mosolyogva h�zott ism�t mag�hoz.
- Am�g a tan�cs el nem v�laszt! – mosolyogtam r� magabiztosan, �s �jra, imm�r teljesen �tadva magamat, megcs�koltam.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s