Naruto idegesen járkált fel és alá a tűz körül, elég türelmetlennek tűnt. Kicsit körbenéztem a társaságon. Páran voltunk még a tűz körül. Név szerint Kakashi, Naruto és Kiba. meg persze mi, lányok. Nem messze tőlünk pedig Hinata olvasott az egyik fa tövében.
 - Hol vannak a többiek? - kérdeztem Narutótól.
 - A fiúk vagy itt, vagy a házban vannak. De lehet, hogy fociznak. A lányokat pedig nem tudom...
 - Hát köszi - vigyorogtam.
Arrébb mentünk a kis csoportosulástól és leültünk törökülésben a  fűbe. A tábortűz alig volt tőlünk pár méterre, csak egy kisebb domb választott el minket, ami szerencsére pont eltakart a kíváncsi szem párak elől, mivel magasabb volt a domb nálunk. Nem messze onnan, ahol most ültünk volt egy oda nem illő betonház, ami gondolom raktárként szolgált. De jó hely is volt arra, ha valaki el akart bújni.
 - Remélem, hogy a holnapi programunkba nem akar majd az időjárás beleszólni - sóhajtott a barátnőm.
 - Én is - gondolkodtam el. Egy kis csönd volt köztünk, egészen, amíg meg nem szólalt.
 - Amúgy... Hogy vagy? - Próbáltam felülni normálisan a törökülésből, majd a hátamra feküdtem, hogy lássam a csillagokat.
 - Nem vagyok sehogy sem. De legalább nem látom, és ezért jobban is érzem magam.
 - De ez csak pillanatnyi - mondta ki azt, amit én is tudtam nagyon jól.
 - Igen. Majd ha ez is elmúlik, akkor újra túl kell magamat tenni rajta. Mást úgy sem tudok tenni - húztam el a számat.
 - Én akkor sem nézem ki se Sasukéból, sem Karinból, hogy járnak. Sasuke nem ilyen hülye.
 - Nekem ma minden számításom megdőlt velük kapcsolatban - vallottam be.
 - Lehet. De akkor is kétlem - akaratoskodott.
 - Amúgy... Ma lesznek azok a rohadék esti feladatok? - kérdeztem rá, elterelve a témát.
 - Ha az akadályversenyekre célzol, akkor igen, ma lesznek - röhögött.
 - Nem lehetne kihagyni?
 - Nem! - Ezt most olyan hangnemben mondta, hogy majdnem elröhögtem magam. De csak majdnem. - Attól, hogy még ilyen rossz kedved van, lehet, hogy jó buli lesz!
 - Ja... Tök izgi - röhögtem.
Még egy jó ideig feküdtünk egymás mellett, és a csillagokat néztük. Már tényleg teljesen sötét volt, és csak a tábortűz fénye segített a tájékozódásban. Egyre több hangot hallottam a tűz körül.
 - Gyertek, már mindjárt készen vagyunk - mondta Sasuke, amikor odalépett hozzánk.  Ino azonnal felpattant és elindult a többiek közé, de én még felállni sem voltam hajlandó. Aztán észrevettem, hogy Ino már itt is hagyott, és inkább nagy nehezen feltápászkodtam. Sasuke még mindig ott szobrozott mellettem.
 - Mit akarsz? - kérdeztem teljes szánalommal a hangomban. Szembefordultam vele, mire ő megfogta a karomat és hátravitt a betonház mögé.
 - Neked meg mi bajod van? - kérdezte.
 - Én kérdeztem előbb - csökönyösködtem, pedig pontosan tudtam, hogy ezt csak az óvodások szokták mondani, ha valami történt.
 - Csak meg akartam kérdezni, hogy miért vagy ma velem ilyen köcsög és bunkó.
 - Szerintem ehhez semmi közöd - mondtam határozottan, majd indulni akartam, mire megfogta a karomat és visszarántott.
 - Lehet, hogy még csak nem is tehetek róla! - Magam elé képzeltem, ahogy ott csókolóznak, és elnevettem magam.
 - Persze... Nem tehetsz róla - mondtam vontatottan.
 - Nem lehet veled beszélni - fújtatta. Elég türelmetlennek tűnt.
 - Ezek után nem is kell - kontráztam. Értetlenül nézett rám, és minden bizonnyal azt várta, hogy gyorsan bevalljak mindent, hogy miért haragszom rá, de szerintem nagy nehezen rájött, hogy nem fogok megtörni, és szimplán utálni fogom.
 - Valamit tehettem, mert most úgy érzem, hogy nagyon dühös vagy - gondolkodott el.
 - Ez van - mondtam. - Írj egy könyvet ebből a kis sztoriból.
 - Még mindig nem értem, hogy miről beszélsz!
 - Hagyjuk - mondtam és lefejtettem a karomról a kezeit. Otthagytam, és visszamentem a többiekhez, már szinte mindenki ott volt a tűz körül. Leültem Ino mellé, aki éppen most tűzte fel a kolbászát a nyársára.
 - Akarsz róla beszélni? - kérdezte Ino, és a kezembe adott egy nyársat, majd elém tolt egy jól megpakolt tányért.
 - Majd este szökjünk ki, és akkor beszélhetünk. Én most jól szeretném magamat érezni - válaszoltam, miközben én is feltűztem egy kolbászt a botomra.
 - Oké - mondta elmosolyodva. A nyársamat a tűzbe tettem. - Meg fog égni - röhögött.
 - Legalább gyorsabban készen leszek - vigyorogtam.
Sasuke még csak most jött vissza a háztól. Vajon mit csinálhatott eddig? Nem tudom... Leült a fiúk közé, és Karin, mint egy szúnyog odarepült és leült mellé. Egyfolytában csak beszélt, beszélt és beszélt szerencsétlen Uchihának, akit cseppet sem érdekelt a mellette ülő egyén mondanivalója. Karin egyszerűen fogta magát és megölelte Sasukét.
 - Most én látok rosszul, vagy azok tényleg ölelgetik egymást? - kérdeztem, miközben Inót bökdöstem, aki ugyanabba az irányba fordult, mint én.
 - Sajnos én is látom. De... TE JÓ ÉG - mondta, mire egy páran felénk fordultak. Zavartan elnevettem magam, majd visszafordultam a tűz felé.
 - Ez nem lehet igaz - sóhajtottam. - Azt hittem, a mai nap már nem is lehet rosszabb...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés